Augusztus közepén úgy döntöttünk, hogy megvalósítjuk egy régi tervünket és elmotorozunk Pusztavacsra, Magyarország földrajzi közepére. A terv további része volt, hogy innen a Balaton felé vesszük az irányt, és motorozunk egyet a tó északi oldalán.
Felpakoltuk a motorokat (minden holmink elfért a hátsó dobozokban és egy tanktáskában), majd egy reggeli gyors tankolást követően útnak indultunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, igazi motorozós (nem túl meleg), napsütéses időnk volt.
Pusztavacsra délelőtt érkeztünk, a középpont a falu mellett található, jól ki van táblázva. Őszintén szólva többre számítottunk, egy eléggé elhanyagolt, összefirkált emlékmű jelzi országunk közepét. Lehangoló látvány volt, egyszer érdemes megnézni, de nem lesz rendszeres úticél. Ezt tetézi, hogy az útminőség egy szakaszon nem az igazi, inkább rossznak mondanám. A rossz útszakasz útán elég jó minőségű utak következtek, természetvédelmi területeken keresztül. Rendkívül élveztem, gyönyörű volt az alföldi táj, kicsi volt a forgalom, és még fácánmadarak is szaladgáltak az út szélén.
A Dunán Dunaföldvárnál keltünk át, innen Simontornya felé haladtunk. Itt kicsit sietősebbre kellett fognunk, egy határidős munka miatt. Balatonfüreden a szállás gyors elfoglalását követően indultunk Keszthelyre, ahol vártak ránk. A keszthelyig tartó motorozás tempósabb volt az átlagosnál, nem a nézelődésen volt a hangsúly, de ez is élvezetes volt, pörgettük a Horneteket rendesen. Keszthelyen sikerült gyorsanmegcsinálni a munkát. Pár viharfelhő gyülekezett az égen, de szerencsénk volt, nem esett. Innen Tapolca felé fordultunk, majd Köveskál, Dörgicse felé vettük az irányt. Itt nagyon jó minőségű úton, nagyon látványos helyeken haladtunk, fantasztikus kanyargás volt a felvidéki részen. Köveskálon a Mi a kő névre hallgató étteremben álltunk meg csillapítani az éhségünket, kiváló volt!
Egy korábbi MotoZin számban olvasott túraleírás alapján néztük meg a lovasberényi Cziráky kastályt. Az egykor szebb napokat látott kastély igen romos állapotban van, de kissé lepusztulva is szép látványt nyújt, érdemes beiktatni pihenőként és megnézni. Aprólékosan kidolgozott részleteket figyelhetünk meg a homlokzaton, és a kastély mellett álló kápolnán is, jelezve, hogy fénykorában milyen is lehetett a két épület.
Utunk következő állomása az alcsútdobozi arborétum volt. Az egykor szintén nemesi birtok ma arborétumként működik, belépő ellenében látogatható. Érdemes rászánni azt a pár órát, és végigsétálni a parkban. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy a park különböző részein vannak elhelyezve a különböző épületek. A kastélyból ma már csak a homlokzat áll mementóként. A második világháború után a kastély gyújtogatás következtében megsemmisült, köveit széthordták, a bontás során csak a homlokzati rész maradt meg, emlékeztetve az utókort egykori pompájára.
Az arborétum látogatása mindenképpen javasolt program, akár egész napos családi kirándulás keretében is.
Etyeken megnéztük a Korda filmsúdiót kívülről, majd Pesten keresztül hazafelé vettük az irányt. Jellemzően másod- és harmadrendű utakon gurultunk, inkább a látványra helyezve a hangsúlyt. A hazaérkezésig mintegy 720 km-t tettünk meg, élvezets túra volt.
Felpakoltuk a motorokat (minden holmink elfért a hátsó dobozokban és egy tanktáskában), majd egy reggeli gyors tankolást követően útnak indultunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, igazi motorozós (nem túl meleg), napsütéses időnk volt.
Pusztavacsra délelőtt érkeztünk, a középpont a falu mellett található, jól ki van táblázva. Őszintén szólva többre számítottunk, egy eléggé elhanyagolt, összefirkált emlékmű jelzi országunk közepét. Lehangoló látvány volt, egyszer érdemes megnézni, de nem lesz rendszeres úticél. Ezt tetézi, hogy az útminőség egy szakaszon nem az igazi, inkább rossznak mondanám. A rossz útszakasz útán elég jó minőségű utak következtek, természetvédelmi területeken keresztül. Rendkívül élveztem, gyönyörű volt az alföldi táj, kicsi volt a forgalom, és még fácánmadarak is szaladgáltak az út szélén.
A Dunán Dunaföldvárnál keltünk át, innen Simontornya felé haladtunk. Itt kicsit sietősebbre kellett fognunk, egy határidős munka miatt. Balatonfüreden a szállás gyors elfoglalását követően indultunk Keszthelyre, ahol vártak ránk. A keszthelyig tartó motorozás tempósabb volt az átlagosnál, nem a nézelődésen volt a hangsúly, de ez is élvezetes volt, pörgettük a Horneteket rendesen. Keszthelyen sikerült gyorsanmegcsinálni a munkát. Pár viharfelhő gyülekezett az égen, de szerencsénk volt, nem esett. Innen Tapolca felé fordultunk, majd Köveskál, Dörgicse felé vettük az irányt. Itt nagyon jó minőségű úton, nagyon látványos helyeken haladtunk, fantasztikus kanyargás volt a felvidéki részen. Köveskálon a Mi a kő névre hallgató étteremben álltunk meg csillapítani az éhségünket, kiváló volt!
Balatonfüredre este értünk vissza, gyors vásárlás, majd legurultunk a partra az esti forgatagba. A kilométeróra számlálója 490 km-nél állt meg aznap este.
Reggel észak felé indultunk, Zircen egy gyors tankolás, majd Bodajk felé haladtunk. Ez a szaasz volt a két nap egyik legjobb része, nagyon szép tájon haladtunk, kényelmes tempóban, nézelődősre véve a figurát. Két őzzel is találkoztunk, ahogy átugrottak az úton keresztbe, érdemes figyelmesen és kellő óvatossággal vezetni, nehogy baleset legyen a vége.
Utunk következő állomása az alcsútdobozi arborétum volt. Az egykor szintén nemesi birtok ma arborétumként működik, belépő ellenében látogatható. Érdemes rászánni azt a pár órát, és végigsétálni a parkban. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy a park különböző részein vannak elhelyezve a különböző épületek. A kastélyból ma már csak a homlokzat áll mementóként. A második világháború után a kastély gyújtogatás következtében megsemmisült, köveit széthordták, a bontás során csak a homlokzati rész maradt meg, emlékeztetve az utókort egykori pompájára.
Az arborétum látogatása mindenképpen javasolt program, akár egész napos családi kirándulás keretében is.
Etyeken megnéztük a Korda filmsúdiót kívülről, majd Pesten keresztül hazafelé vettük az irányt. Jellemzően másod- és harmadrendű utakon gurultunk, inkább a látványra helyezve a hangsúlyt. A hazaérkezésig mintegy 720 km-t tettünk meg, élvezets túra volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése